Lisa Genova regénye egy csodálatos, szívfájdító történet az egyik legalattomosabb betegségről. Az Alzheimer-kór szépen lassan pusztít, aztán mindent elvesz. Ezt mutatja be ez a könyv. A betegség előrehaladását, illetve az azzal járó nehézségeket. De nem csak azt, hogy mennyire nehéz beletörődni, hogy Alice, a Harvard professzora egyre feledékenyebb, elveszíti önállóságát, hanem arról is szó esik, hogy az emberek mennyire kirekesztik azt, aki beteg. Úgy kezelik, mintha nem lenne normális, nem lennének gondolatai, nem tudnak neki mit mondani.
A történet, mint már írtam, csodálatos, de ugyanakkor fájdalmas. Csodálatos, ahogy Alice végig küzd, próbálja elfogadni, hogy már nem lesz ugyan olyan, mint régen, nem fog tudni tanítani, elveszíti így mindazt, amit a legjobban szeretett. És pont ezért szívszorító. A Megmaradt Alice-nek bemutatja, hogy mindez bárkivel megtörténhet. A kór nem válogat jó és rossz között.
