SPOILER! SPOILER! SPOILER!
750 forintért vettem a Könyvmolyképző Kiadó gyereknapi
akciójában, és számomra ennél többet nem is ér.
Az alaptörténet nagyon jó, a kivitelezés már koránt sem tökéletes. Ami engem
felettébb idegesített az egész könyvön keresztül az az volt, hogy mindenféle
jelzés nélkül (ez alatt például egy sorközt, enter-nyomást értek) tértünk át
egy más helyszínre, más időpontba, újabb történésekhez. E miatt sokszor csak
fél-1 oldal után értettem meg miről is van szó.
Ami engem még zavart, hogy rengetegszer írta le, hogyan halt meg az apja. Tudom
ez lényeges a történet szempontjából, mert mégis arról szól, hogyan dolgozza
fel Macy édesapja elvesztését, és annak, aki hasonló cipőben jár ez egy nagyon
szuper könyv.
Minden negatívum ellenére azonban volt
pár olyan bekezdés, ami tökéletesen volt megírva, és ezek nagyon kifejezőre
sikeredtek. Ez a kedvenc idézetem: http://moly.hu/idezetek/266204
Végig azt vártam mikor jön össze Macy és Wes, de ez nagyon lassan következett
be… viszont a beszélgetéseik tetszettek. Imádtam az igazmondós játékukat.
Jasont nem zártam a szívembe. Mi az, hogy másfél év után nem mondhatja neki
Macy azt, hogy szereti? Mióta jelenti ez ennyi idő után, hogy túl komolyan
veszi a kapcsolatukat? Egyébként is: egy másfél éves kapcsolat nem komoly? Fel
tudtam volna pofozni a srácot.
Wes-t ezzel szemben imádtam. Elfogadnék egy olyan szobrot, mint az övé, kicsit
azért is, amit Caroline belemagyarázott. Az a szeretet és óvás, ami sugárzott
belőle az öccse iránt az becsülendő. Tényleg. És ő sokkal inkább Macy-hez való,
mint Jason, mert megértik egymást, hiszen mindketten elveszítették egyik
szülőjüket.
Macy az a szereplő, aki számomra semleges. Se nem szerettem, se nem utáltam.
Csak úgy volt. (Akkor is, ha az ő történetét olvashatjuk)
Ami még tetszett a könyvben, hogy Caroline felújítja a nyaralót, mert ez
hozzásegít az elfogadáshoz.
Tőlem az ötből három csillagot érdemelt ki, és ezt is főleg az utolsó egy-két
fejezetnek köszönheti.
Mindazok ellenére, hogy nem szerettem a művet, nem zárkózom el Sarah Dessen
műveitől, hiszen ez volt az első könyv, amit tőle olvastam. Valamint csak kevés
könyvemre mondom azt, hogy soha többé nem olvasom el mégy egyszer, ez nem
ilyen. Hiszem, hogyha egyszer egy olyan pillanatban talál meg, amikor szükségem
lehet rá, másképp fogok gondolkodni. Szóval, aki tényleg hasonló cipőben jár,
mint a főszereplő, annak ajánlanám a Tökéletest.
Adatok a könyvről:
Szerző: Sarah Dessen
Cím: Tökéletes
Oldalak száma: 382
Megjelenés: 2008.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése