Az értékelésben sok a SPOILER!
Nem is tudom, hogy kezdjem... Tetszett is, meg nem is. A címe valahogy már utal arra az érzésre, amit éreztem, mikor befejeztem a könyvet: úgyis elfelejtem...
Adott egy lány, London (megjegyzem, kicsit furcsálltam a nevét, de egyedi volt, ezért tetszett), aki minden hajnalban elfelejti mindazt, ami előző nap történt vele, de "emlékszik" arra, ami történni fog, lehet az saját maga, vagy az ismerősei. Tehát megvolt ez az alaptörténet, ami rendkívül érdekes és furcsa. Ez hogy lehetséges?
A fülszöveg nagyon felkeltette az érdeklődésem, pontosan az előbb leírt kérdés miatt. Kíváncsi lettem, de sajnos csalódtam... A mű olvasása során rengeteg kérdés merült fel bennem, hogy London hogyan képes élni az egyszerű, hétköznapi lány szerepét, ha egyszer mindent elfelejt. Hogyan tud iskolába járni? Hogyan jegyzi meg a tananyagot? Hogyan lehet egy legjobb barátnője, ha azt sem tudja, hogyan ismerkedtek meg, mi közös van bennük, sőt nem is ismeri igazából? És akkor ott van Luke, a jóképű, új srác, akit London nem lát a jövőjében.
Luke-ot megszerettem a műben, imádtam például az első randis ötletéért, meg a második első randis ötletéért is (utóbbiért jobban). De! Hogyan lehet egy olyan lánynak, mint London egy komoly kapcsolata, ha ébredés után, csak a jegyzetei elolvasásával tudja meg ki is az, akit elvileg szeret? Hogyan szerethet bele minden nap, mikor újra megismeri Luke-ot? Értem, hogy csodálatos, kedves, meg minden, de akkor is... ez nekem fura.
A könyvben végig ott volt egy rejtély. London folyton egy temetésről álmodik. De kiéről? Mikor fog megtörténni? Lassan, sorban tudunk meg apró részleteket arról a temetésről, aztán meg hirtelen mindent ránk zúdít az író. Izgalmas lett a történet vége, de túl gyorsan lettek lebonyolítva az események. Nem tudtam követni, hogy most álmodik e London, vagy jegyzetet olvas? Esetleg éppen átéli azt, amiről olvasok. Kellett volna kb. még vagy 200 oldal, és nagyon jól kidolgozott könyvet kapunk. Többször nem értettem, hogy amit a főszereplő tényként közöl (olyan dolgot, amit addig nem tudtunk), arra mikor jött rá? Hirtelen ott az információ, minden bizonyíték nélkül. Az viszont tetszett, hogy mikor London túl rossz jövőbeli eseményről álmodott, megpróbálta megváltoztatni azt. Nem nézte tétlenül, hogy megtörténjenek ezek a szörnyű dolgok.
Újra azt tudom írni,, hogy izgalmas lett a végkifejlet, a mű végéről azonban hiányzott számomra az a bizonyos találkozás London öccsével. Erről jut eszembe! London anyjától nem volt szép dolog, hogy eltitkolta öccse létezését, és halálát. Értem, hogy óvni, védeni akarta lányát, de szerintem joga volt tudni az öccséről, és hogy mi történt vele.
Összességében nagy csalódás volt a könyv. :( Sokkal jobban megírt, illetve kidolgozott történetre számítottam. Nem ez a legrosszabb könyv, amit olvastam, de nem is a jók közé tartozik. Igazából semleges. Vannak benne jó és rossz részek is. Nem zárom ki, hogy újraolvasom, de még nem mostanában fogom ezt megtenni.
Adatok a könyvről:
Szerző: Cat Patrick
Cím: Úgyis elfelejtem (Forgotten)
Oldalak száma: 280
Megjelenés: 2012.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése