Nem hittem volna, hogy jobb lehet, mint az előző rész, de mégis az volt. Egyszerűen imádtam minden sorát. Hihetetlenül lenyűgöző, izgalmas, csodálatos, na és ott van Daemon. :D
A történet egyszerűen megdöbbentő, és természetesen fantasztikus. Folyamatosan volt mi miatt izgulni, vagy kíváncsinak lenni, hiszen mindig történt valami. Az előző résznél is írtam, hogy örültem a Dawson-szálnak, na itt most bőven volt a harmadik testvérből, ugyan nem sokat szerepelt még szegény.
A cselekményhez annyi negatívumot fel tudok hozni, hogy végig sejtettem, hogy Blake/Fék/Barry/Bumburnyák...stb. nem százas. Biztos voltam benne, hogy valami köze lesz a Védelmisekhez, ahogy Willnek is. De ez nem von le a mű értékéből. És ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy egyszerre imádom és utálom a befejezést, mert nagyon szuperül el lett vágva. Plusz pont Jennifer-nek. :)
A szereplőkről is ejtenék néhány szót, ha már vannak. :D Daemon jellemváltozása volt a legszembetűnőbb. Egyik pillanatról a másikra lett bunkó, egoista emberből, figyelmes, szeretetteljes, védelmező, barát-típus. De ugyanakkor sikerült megtartania azért valódi önmagát is, ha úgy adódott, ugyanúgy beszólogatott, nem törődött senkivel, főleg nem az érzelmeivel.
Katy az a karakter, akivel legjobban tudok azonosulni - természetesen minden furcsa, természetfeletti dolgot félretéve - hiszen könyvmoly. Ebből a szempontból egy teljesen hétköznapi lány, aki imád olvasni, blogol, iskolába jár. De mindezek mellett, nekem nem nagyon tűnt fel, hogy változott volna, a furcsa, átvett képességein kívül.
Blake volt az, akinél, mint már említettem, végig éreztem, hogy valami nincs rendben. Végig azt sugalltam Katy-nek, hogy "Ne bízz benne te szerencsétlen!".
Will pedig egy kétszínű, undorító személy. Nagyon gonosz és érzéketlen dolog, hogy csak kihasználta Katy anyját, csak azért volt vele, hogy a lány közelében lehessen. Szóval nem zártam a szívembe őt.
És még annyit, hogy nagyon-nagyon sajnáltam Dee-t, amiért Katy kerülte, nem lógott vele, nem beszélgettek, és még csak az okot sem tudta. Tapasztalatból mondom, nem jó érzés!
Fél éven keresztül epekedve vártam ezt a részt, és nem csalódtam. Aki olvasta és szerette az Obszidiánt, az ezt is imádni fogja. Ha nem olvastad volna az első kötetet ideje bepótolni!
Adatok a könyvről:
Szerző: J. L. Armentrout
Cím: Ónix (Onyx)
Oldalak száma: 472
Megjelenés: 2013.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése