Egy újabb trilógia végére jutottam, és egy újabb trilógia, melynek utolsó része tetszett, de csalódtam is benne. Valahogy úgy éreztem, hogy jó meg minden, de mégsem az igazi. Nem fogott meg úgy, mint az előző részek, talán túl magasra rakták a lécet. Mindenesetre elfogytak a Fuentes fiúk, és ez kis szomorúsággal töltött el az utolsó oldal végeztével.
A sztori megint adott volt: egy Fuentes testvér, egy lány, banda, küzdés, rossz lépés, "megtérülés", stb... Így harmadjára már vesztett az izgalmasságából. Előre tudtam mi fog történni, de azért tudott meglepetést okozni az írónő, a családi kapcsolatokat illetően. Na ott leesett az állam, és írtam barátnőmnek, aki valamivel előbb olvasta, mint én, hogy ezt jól láttam? És igen, úgy volt. Maga a könyv kezdése is hatásos volt, rögtön belevágtunk a közepébe, aztán meg hirtelen hopp: ugrottunk két évet. Örültem volna, ha kicsit fiatalabb szereplők lettek volna most, de akkor nem lehetett volna ezt a cselekményt kivitelezni. Az epilógust viszont nem szerettem. Számomra már túl erőltetett volt, és nem hozta vissza a fiúkban nagyon is fellelhető mexikói tüzességet.
Luis az a tipikus karakter, akit valahogy se nem imádtam, se nem utáltam (na jó egy dologért nagyon is, de most nem ez a lényeg), sokszor csak úgy volt. Nikkiben például imádtam, hogy mexikói, és nem ugyanolyan, mint Kiara és Brittany (ezt az előző résznél is írtam). Azt hiszem Carlos marad a kedvenc szereplőm, most is bírtam, bár volt egy hihetetlenül... khm... elfuserált tette Kiarával szemben, de aztán sikerült mindent helyrehoznia. Alex pedig hál' Istennek már nem volt annyira papucs, mint a második könyvben. És külön plusz pont Carlosnal és Alexnek, hogy nem mondták Luisnak, hogy mi megmondtuk...
A borító beleillik a kötetek közé, szép, de itt is a második marad a kedvencem. Elég idegölő volt, mire eljutottam ehhez a jelenethez, de azért megért várni rá. :)
Azt hiszem összességében a Tökéletes kémia sorozat az egyik kedvencemmé vált minden negatívumával szemben. Rengeteget tudtam nevetni rajtuk, tanulhattam egy-két spanyol kifejezést - bár nem mintha pont ezeknek a szavaknak a tudását lehetne kamatoztatni -, és izgulni is többször izgultam. Na meg a kíváncsiság... Na az volt igazán bosszantó néha. :D
Adatok a könyvről:
Szerző: Simone Elkeles
Cím: Láncreakció (Chain Reaction)
Oldalak száma: 336
Megjelenés: 2013.
Ui: Lehet, hogy kicsit rövidebb lett a megszokottnál, de most igyekeztem spoiler mentes maradni, mert mindig spoileres véleményeket írok. Mint észrevehettétek ritkán jövök, de sajnos a suli, tanulás, diákdiri próba, külön óra mellett nehezen megy. Van még jelenleg két elmaradásom, ha lesz időm hozom. Legyetek türelmesek, és olvassatok sokat. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése