Talán az egyik legnehezebb feladat elé állítottam saját magamat azzal, hogy megpróbálok egy összegző értékelést írni A Szent Johanna gimi sorozatról, egyfajta módon elbúcsúzni tőle.
Mikor én elkezdtem, már mindenki erről beszélt, állandóan szembe jött vele, végül nyáron a kíváncsiság győzött, nekivágtam az olvasásnak, és beszippantott. Hihetetlen, mikor egy könyv ilyen szélsőséges érzelmeket tud kiváltani belőlem, vagy akárki másból. Örömet, bánatot, együttérzést, vidámságot... stb. Egy-egy unalmasabb, vagy éppen rosszabb napomat mindig feldobta, sikerült megnevettetnie. Olykor azonban a lapokat is alig láttam a könnyeimtől, márpedig ritkán tud megsiratni egy könyv.
Rengeteg kedvenc jelenetem lett, egy nyolc részes sorozatban ez nem is meglepő. Egy-kettőt kiemelnék, csak mert ez egy összegzésféle akar lenni. Ami bennem megmaradt nagyon az Virág prosztatagyulladásos esete, a szalagavató, a ballagás, az ablakba kiállós rész, mikor kiderül ki Kinga új szerelme, mikor Virág és Kinga futnak Reni után... és még sorolhatnám, de nem teszem.
Ha már pár karaktert megemlítettem, velük folytatnám a sort. Végre egy olyan könyvsorozat, amelynek a szereplőiben sok a realitás. Mindenki megtalálhatta magát bennük, ha csak rövid ideig is. Vidámak, viccesek, felnőttek a végére , segítőkészek, kiállnak a barátaikért, örök barátságokat kötnek, veszekednek, kibékülnek, minden megvan bennük, ami egy átlagos tiniben. Annyi negatívumot tudnék kiemelni, hogy akárhány szórakoztató pillanatot okoztak nekem ezzel, de néhányan nagyon, de nagyon buták, már-már irreálisan.
A történetről nincs sok mondanivalóm, hiszen igazából nincs hatalmas, nagyszabású cselekménye, mint más műveknek, de mégis szerethető, hiszen minket írt meg Leiner Laura. A mi éveinket, beszélgetéseinket, hülyeségeinket. A kor a Szent Johanna giminél nem számít. Mindegyikünk élt már meg dolgokat a leírtakból (és most mindegy ó, hogy korból adódóan, még az általánsoban ahogy esetemben is, vagy a középiskolában). Sokszor keringett bennem olyan érzés, hogy 'Jaj de jó volt' vagy 'Jaj de nem szerettem', mikor olvastam, hogy Honfoglalóztak, Kvízpartoztak, Virág éppen imádott zenéit, vagy a megnézett filmjeiket.
Utolsóként magát az iskolát említeném meg, azt ahová a Roxfort után, természetesen, szívesen járnék. Rengeteg programjuk van, mint például bolhapiac, tavaszi fesztivál, farsangi és halloween-i buli, ahol mindenki beöltözik a témának megfelelően, szerveznek programokat a szünetekbe is, és ez nekem mind mind tetszett. És külön kiemelném azt, hogy nagyon tetszik a franci választása első nyelvnek, pont azért, amiért az írónő is választotta. Mert különleges. Ahogy az egész sorozat az.
Köszönöm Leiner Laura, hogy részese lehettem ennek a csodálatos 'világnak'. Köszönöm, hogy írtál egy igaz történetet. Köszönöm, hogy megnevettettél, megsirattál. És egyszerűen csak köszönet mindenért, amit A Szent Johanna gimi által megkaptam! A Kezdet nehéz volt, de Együtt tudtunk lenni, majd minden megváltozott, és Egyedül maradtunk, aztán újra Barátok lettünk, Reménykedtünk, Ketten folytattuk az utat, be az Útvesztőbe, hogy onnan kitalálva Örökké együtt legyünk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése