2017. december 31., vasárnap

Goodbye 2017, Hello 2018

By    12/31/2017 // No comments

Hát ez is eljött. Tudom, szinte egyáltalán nem jártam erre, összesen 9 bejegyzés született ebben az évben, ami szinte semmi. Főleg a korábbi másfél éves fellendüléshez képest. Nem tudom, mi lesz ezután, de szeretnék megint belelendülni a blogolásba. Hiányzik, tényleg, de nehéz időt szakítani rá, mikor a tanulás mellett nincs mindig kapacitásom rákoncentrálni, és megírni egy-egy bejegyzést, összecsapni pedig még mindig nem fogom csak azért, hogy kerüljön ki valami. 2017 nem kezdődött túl jól, és bár azért szerencsére akadtak jó pillanatok is bőven, örömmel hagyom magam mögött az évet. 2018 egyelőre jót ígér, remélem a legjobbakat. És persze idén is jön a statisztika, hátha ezzel visszakerülök a blogolás útjára. :)

Idén elolvasott könyvek száma: 69 darab (ez tizenkilenccel több, mint tavaly, így láthatjátok, a blogolás helyett inkább olvastam)
Ezek közül ennyiről írtam a blogon: 1 db (tudom, tudom, ne is mondjatok semmit:D)
Ennyiről tervezek még írni: 46 db
Idén elolvasott oldalak száma: 23088 oldal (Idén először léptem át a 20000-et)
Átlag elolvasott napi oldalak száma: ~63 oldal

Félbehagyott könyv: 1 db (A tavaly elolvasott 1984-et "hivatalosan is" félbehagytam, majd egyszer újra előveszem)
Újraolvasás: 12 db
Angolul olvastam: 18 db (Tizeneggyel több, mint tavaly, és remélem ez legalább így marad jövőre is)
Átviszem 2018-ra: Valószínű 1 db, méghozzá a Mennyei tűz városát Cassandra Clare-től

Ennyi könyvet szereztem be idén: 31 db (kicsit kevesebb, mint tavaly, de még így sem sikerült az összeset elolvasnom...)

Női írótól olvastam: 62 db, ebből magyar 4 db
Férfi írótól olvastam: 7 db, ebből magyar idén sem volt

Top 5+2 könyv 2017-ben, újraolvasásokat nem nézve, nem feltétlenül sorrendben:
1. Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
2. Kiera Cass: Az igazi
3. Lisa Heathfield: Papírpillangók
4. John Green: Turtles All The Way Down
5. Colleen Hoover: Without Merit
+1: Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
+2: Rick Riordan: Az utolsó olimposzi

Az év legnagyobb csalódása: Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár
Az év legnagyobb meglepetése: Kiera Cass: A Párválasztó

Legrövidebb könyv, amit 2017-ben olvastam: Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 7 és fél (74 oldal)
Leghosszabb könyv, amit 2017-ben olvastam: J. K. Rowling: Harry Potter and the Order of the Phoenix (956 oldal)
A legszebb borító: 

Az év filmadaptációja: A szépség és a szörnyeteg (Oké, talán nem adaptáció, ha túl szigorúan nézzük, de az egyik abszolút kedvenc filmem, amit idén láttam)

Nézzük, a tavaly könyves fogadalmaimat hogyan (nem) sikerült teljesíteni:
1. Magánkönyvtár olvasottsága 80%
Majdnem sikerült, már 79%-on álltam, mikor aztán két napja vettem pár könyvet, és megint 78%-on állok... Viszont így is 7%-al növeltem az olvasottságát, így azért nem teljes kudarc.

2. Legalább 10 könyvet elolvasok angolul
Sikerült, sőt, majdnem a duplája is meglett. Örülök, hogy így alakult, ezt jövőre csak még inkább szeretném növelni.

3. Teljesítem a 2016/2017-es TVK kihívást
Ez is sikerült. Nagyot kellett hajráznom, de sikerült, és nagyon örültem neki, hogy első próbálkozásom ilyen jól alakult. Most is részt veszek rajta, eddig egész jól tartom magam, bár decemberben kicsit elmaradtam, és az ott választott két könyvből még az első van csak folyamatban, de még mindig jobban állok, mint az előzőn ilyenkor.

4. Elolvasok legalább öt nem romantikus-ifjúsági-fantasy könvyet
Elvileg ez is sikerült. :) Olvastam két képregényt (Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító és Puha boldog puffancs), két krimit (Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen és Az ABC-gyilkosságok), és egy drámát (Arthur Miller: The Crucible). Ennél több nem volt, de már így is haladás.

5. Beérem magam az értékelésekkel a blogon, és nem hagyom, hogy nagyon elmaradjak
Erre inkább nem írok semmit, és szép csendben tovább lépünk... :D

Természetesen idén sem maradhat el az öt könyves fogadalmam:
1. Magánkönyvtár olvasottsága 90%
2. Elolvasom németül a Harry Potter első részét
3. Elolvasok egy olyan klasszikust, amit régóta szerettem volna, de csak halogatom (elsődleges cél A nyomorultak)
4. Visszatalálok igazán a blogoláshoz
5. Még többet olvasok angolul

És így a végén, mint mindig:
Idén először:
-Vezettem egyedül
-Vezettem automataváltós autót 
-Vezettem hóban és ónos esőben
-Dedikáltattam Papp Dórával
-Jártam Umagban
-Voltam koleszos
-Voltam moziban egyedül
-Ültem másfél órát a gép előtt csak azért, hogy sikerüljön koncertjegyet vennem (Sikerült, Ed Sheeran*-*)
-Kaptam ösztöndíjat
-Írtam motivációs levelet
-Készítettem interjút valakivel (az egyik órámra kellett)
-Volt angol nyelvű kötelezőm
-Vesztettem el az egyik nagyszülőmet
-Vásároltam egyedül karácsonyi ajándékot

Így a végén pedig kívánok mindenkinek nagyon boldog, sikerekben gazdag új évet! :)

2017. szeptember 11., hétfő

Nyári Book Tag

By    9/11/2017 // No comments


Tudom, a nyár már elmúlt, de @Alexa18 néhány napja (vagyis most már lassan két hete) kihívott erre a Tag-re molyon, így mindenképpen ki szerettem volna tölteni. Az ő válaszait itt olvashatjátok: https://moly.hu/karcok/964472 Nem is húzom senki idejét, lássunk neki a válaszoknak!

1. Nyáron mindenkinek kicsivel több szabad ideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek már a régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?
A Harry Potter sorozatot. Mostanra már elvesztettem a fonalat, hányszor is olvastam a köteteket, de tíz felé közeledek, ha még nem értem el. Nem telik el úgy év, hogy ne olvastam volna legalább az egyik kötetet, legyen az angolul vagy magyarul. 

2. Ha nyár, akkor kötelező olvasmény, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!
Egyik sem. Egyszer próbálkoztam azzal, hogy nyáron olvasok kötelezőt, de mire eljutottunk órán a könyvig, addigra semmire nem emlékeztem, márpedig ha jó jegyet akartam a dolgozatra, muszáj volt tudnom az apró részleteket. Nyári olvasmányokat pedig olvasok én tél közepén is, télit meg nyáron. Sosem érdekelt különösebben az ilyen, a Karácsonyi éneket először júliusban olvastam... 

3. Szerintem tipikus nyári olvasmány:
Mint már írtam, erre nem soktam figyelni, de a Milyen is a boldogság? Jennifer E. Smithtől és Leiner Laurától a Bábel jutott eszembe. Mindkettő nyáron játszódik, a Bábel pedig fesztiválos is, így lényegében tökéletes nyári olvasmányok.

4. Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod?
Túl sok van, nehéz egy párost választani. Elsőre Ron és Hermione jutott eszembe, ezért legyenek ők. Én mindigis szerettem, hogy Hermione nem Harry-vel jött össze, én őt mindig Ginny-vel shippeltem, valószínű azért, mert először az epilógust olvastam.. :D

5. Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?
Hollandiába! Elsősorban a Csillagainkban a hiba miatt szerettem bele Amszterdamba, majd jött a Csak egy nap és Csak egy év, és azóta minden vágyam elmenni Hollandiába. 
Kitalált helyszín viszont nem jut eszembe. Mármint ROxfortba bármikor szívesen mennék, de nem igazán az a nyaralós hely.

6. Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél?
Ez egyszerű, nem szoktam borzongató könyvet olvasni. De egyszer azért szeretnék megpróbálkozni egy Stephen King könyvvel, de mivel nem bírom a horrort, ezért még bátorságot gyűjtök.

7. Ez felpezsdít! Mondj egy érzemektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!
A soha határa jutott eszembe rögtön. Elég régen olvastam már, de akkor nagyon szerettem. Írtam is róla a blogon, ha valakit érdekel (bár a korai időszakól való, ami annyira... nem volt jó. :D)

8. Idény nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?
Már voltam nyaralni, így azt írom, amit vittem. Elsőkörben velem volt Penelope Douglas: Szívatás, Anna Todd: Before és Nothing More, másodszor pedig velem volt az Elveszett lelkek városa és a Mennyi tűz városa is, de időm egyikre sem volt, csak utaztak egyet.

2017. szeptember 6., szerda

Ez történt - 2017. március-augusztus, avagy miért tűntem el, és mi lesz ezután

By    9/06/2017 // No comments

Szóval... kár szépíteni a dolgokat, az elmúlt fél évben teljesen eltűntem. Sokáig bűntudatom volt és kicsit rosszul éreztem magam, ahányszor csak eszembe jutott a blog, végül a vizsgaidőszak közeledtével mégis teljesen elengedtem. Nem tudtam, mi lesz, de az elmúlt hetekben nagyon hiányzott a blogolás. Sokat gondolkodtam, hogy legyen, gondoltam rá, hogy teljesen újrakezdem más néven, más formában, de mégsem volt szívem teljesen magára hagyni a Reader with Thousand Lives-t, mert rengetegerígy újra itt vagyok. Valószínűsíthetően lesznek változások a korábban megszokottakhoz képest (szeretnék végre rendszert bevezetni, amit gondolom senki nem bánna így lassan öt év után:D), de a változás jó lesz. Én örülni fogok, ha bekövetkeznek, és remélem nektek is tetszeni fog majd. Konkrétumokat most nem írok, maradjanak egyelőre titkok, hátha mégsem jönne össze az, amit tervezek. Mint ahogy eddig nagyjából mindig...  Egyelőre maradjunk ennyinél, és most térjünk rá az olvasós-filmes-beszerzéses, a szokásos Ez történt bejegyzésre (még akkor is, ha már lassan megint hónap közepe van...).

Olvasás szempontjából nagyon jó fél évet tudhatok magam mögött, összesen harmincöt különböző könyv fordult meg a kezeim között, és többségében nagyon élveztem is őket. Nagyrészt a komfortzónámon belül maradtam a romantikus-ifjúsági-fantasy vonalon, de akadt egy-kettő más is, például elolvastam a második Agatha Christie könyvemet is. Angolul is olvastam összesen kilencszer, így teljesítettem az egyik olvasós újévi fogadalmamt is, aminek nagyon örültem. És akkor a teljes lista:

Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel
Nova Ren Suma: The Walls Around Us
Peternelle Van Arsdale: The Beast is an Animal
Anna-Marie McLemore: Wild Beauty
J. K. Rowling: Harry Potter and the Order of the Phoenix
Rick Riordan: A titán átka
Rick Riordan: Csata a labirintusban
Colleen Hoover: Maybe Not
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Kiera Cass: A Párválasztó
Jandy Nelson: Neked adom a napot
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
J. K. Rowling: Harry potter és az azkabani fogoly
Lisa Heathfield: Papírpillangók
Marie-Aude Murail: Tartós hullám
Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Sarah Andersen: Puha boldog puffancs
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Colleen Hoover: Egy nap talán
Jojo Moys: Mielőtt megismertelek
Jennifer E. Smith: Milyen a boldogság?
Leiner Laura: Bábel
Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk
J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them
Penelope Douglas: Szívatás
Anna Todd: Before
Anna Todd: Nothing More
Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Soha, de soha 1.
Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Soha, de soha 2.
Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Never Never 3.
Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

Beszerzések:
Az elmúlt néhány hónap természetesen nem telhetett el beszerzések nélkül, már csak azért sem, hogy Könyvfesztiválon jártam idént is (erről kivételesen írtam is, ITT elolvasható). Akkor tizenkettő könyvvel gyarapodott a magánkönyvtáram, amiből nyolcat már el is olvastam, előtte kettővel, utána pedig hét könyvet szereztem be. Volt itt molyos ajándékozás, BookDepos rendelés, Libri és bolhapiac is, amit miatt például hozzám került a The House of Hades, Az Olimposz hősei sorozat negyedi része, pedig még az előző három sincs meg. A címek:

Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a megváltás
J. K. Rowling: Harry Potter und der Orden des Phönix
Cassandra Clare: Az angyal
Cassandra Clare: A herceg
Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Az Árnyvadász Akadémia
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Lisa Heathfied: Papírpillangók
Cynthia Hand: Amikor búcsúzunk
Colleen Hoover: Egy nap talán
Colleen Hoove - Tarryn Fisher: Soha, de soha 1.
J. L. Armentrout: Oblivion - Feledés 3.
Marie-Aude Murail: Tartós hullám
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
Sarah Andersen: Puha boldog puffancs
J. K. Rowling: Harry Potter und der Feuerkelch
J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone (20th anniversary Ravenclaw hard cover)
Rick Riordan: The House of Hades
Nicola Yoon: A nap is csillag 
Nicola Yoon: Minden, minden
Zoe Sugg: Girl Online - A turné
Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Soha, de soha 2.

A blogról a bejegyzés elején írtam, az Ezt néztem rész pedig most kimarad. Egyszerűen nagyon sok mindent néztem meg, összesen 45 új filmet és 15 különböző sorozatot, sosem végeznék, ha mindenről írnék, ahogy eddig tettem. Következő hónapban megint jön majd, addig is snitten megnézhetitek a nézéseimet és értékeléseimet, ha érdekelnek. @viky0222 néven vagyok fent. :) 

 Jelenlegi kedvenc dal:

2017. április 29., szombat

Könyvfesztivál 2017 + A szépség és a szörnyeteg

By    4/29/2017 // No comments
Tudom, tudom az utóbbi két hónapban, de inkább ebben az évben nagyon eltűntem. Valahogy mostanság nem sikerült úgy az időmet beosztani, és a blog mindig háttérbe szorult, bevallom őszintén, sokszor eszembe se jutott, de mégis hiányzik azért. Most, bár már egy hete volt, meghozom nektek az élménybeszámolómat a 2017-es Könyvfesztiválról. Szám szerint ez volt a harmadik, amire eljutottam, és szerencsére ezúttal is fantasztikusan éreztem magam. És most nem kellett azon sem aggódnom, hogy sietnem kell, mert megy a vonat, ugyanis csak másnap jöttünk haza.

Elég korai kezdéssel indultunk meg Pest felé, hogy pontosabbak legyünk, hajnali öt előtt pár perccel ültünk be a kocsiba, hogy 500 kilométerrel és öt órával később megérkezzünk a szállodához. Szerencsére a szobákat el tudtuk már akkor foglalni, onnan pedig egyenesen a Millenáris felé vettük az irányt. Tíz perc séta múlva a kajás fesztivál közepén találtuk magunkat. Megmondom őszintén, annyira nem voltam boldog tőle, mert túl sok helyet elfoglalt, alig lehetett kint is leülni, szívni egy kis friss levegőt, és szerintem a tömeg is nagyobb volt, még a megszokotthoz képest is. (És pont ezért szerintem ingyenessé sem kellett volna tenni, de hát így volt.)

Az egyetlen kép, amit a Millenárison csináltam

Szóval, a főbejáraton mentük be, de a D épületen csak keresztülvágtunk, elsődlegesen nem volt ott semmi, amit akartam. Vagyis azt hittem, de erről kicsit később. Első állomásom a Könyvmolyképző volt, mint mindig. Négy könyvvel távoztam tőlük, Colleen Hoover Maybe Someday-ját muszáj volt megvenni a gyűjteményemhez, ugyanúgy az Oblivion 3. is jött velem, ezen kívül a Never, never (újabb CoHo, ki is gondolta volna? :D), és végül Marie-Aude Murail új regényét, a Tartós hullámot is megvettem.

Ezután hamarosan gyors léptekkel távoztam az épületből. Már délelőtt hatalmas volt a tömeg, meleg volt és levegőtlenség, a rosszullét kerülgetett. Kint leültem kicsit, addig anyáék visszamentek vásárolni. Ne kérdezzétek, mit vettek, pontosan azt nem tudom. :D Eddigre már dél körül jártunk, épp ideje volt ebédelni, én a KFC-ben ettem gyorsan, mert egykor már volt egy megbeszélt találkozóm egy mollyal. Sikeresen lebonyolítottuk a cserét, így került hozzám Cassandra Clare-től Az angyal, A herceg és az Árnyvadász Akadémia is. Ekkor valakihez hozzácsapódtam, akinek molyos nevére sajnos nem emlékszek, ha magadra ismersz: örültem a találkozásnak! :)

Eltelt fél óra, még egy gyors csere, így bővültem az Amikor búcsúzunk című könyvvel. Már ekkor éreztem, hogy a cipeléssel gondok lesznek, de hát még csak a töredékét vettem meg annak, amit akartam. Úgyhogy az irány a Gabo és Ciceró közös standja. Szintén a szokásos, eddig mindegyik Könyvfesztemen könnyítettem a pénztárcámon náluk. Sok gondolkozás után három friss megjelenéssel távoztam, ezek lennének: Gayle Forman: Engedj el, Julie Buxbaum: Három dolgot mondj, Lisa Heathfield: Papírpillangók. (Mellesleg mindegyiknek gyönyörű borítója van*-*)

A szerzeményeim

Na ezen ponton indultam meg a Fumax felé. Vagyis indultam volna, ha tudtam volna, hol a standjuk. Nyilvánvalóan ennek nem néztem utána, Magyarországon pedig nincs mobilnetem, de gondoltam, csak meglesz. Először természetesen a rossz épületrészben kerestem őket, majd át a B-be, ahol szintén többször körbejértam, mert a standon lévő feliratot csak a Főnix Könyvműhelyig értelmeztem, a per Fumax kiesett. De meglett, így megint költhettem egy kicsikét, végül Sarah Andersen két képregényével (Felnőni kiábrándító és Puha Boldog Puffancs) gazdagodtam.

Ekkor már a hátam rettenetesen fájt, de nem adhattam fel, mert Papp Dóra dedikálásra mindenképp menni akartam. Korán érkeztem, és harmadik lettem a sorban, gyorsan odajutottam, és így végre mindkét Tükörlelkek részem alá van firkantva. És még ajándék dalt is kaptam, lejjebb hallgatható. Ez után viszont számomra véget ért a feszt, fájt a hátam és a lábam is, mint utólag kiderült gyalogoltam tíz kilométert egész nap, ami nem semmi. :D Visszafele szüleimmel bementünk a Mammutba, ahol megvettem estére a mozijegyem. Külön kaland volt... Én a hat órás A szépség és a szörnyetegre kértem egy jegyet. Nos, először a Halálos iramban-ra kaptam jegyet, majd a 15:30-as Szépség és a szörnyetegre (mindezt majdnem négy órakor...), majd kettőt kaptam, végül a 3D-s szemüvegre is nekem kellett rákérdeznem, szóval a pénztáros lány nem állt éppen a helyzet magaslatán, de csak meglett.


És akkor a film. Azóta vártam már az élőszereplős A szépség és a szörnyetegre, mióta bejelentették, hogy jön. És rettenetesen utáltam, hogy nem tudtam azonnal megnézni, mikor kijött. Németül nem akartam, mert elveszett volna nekem a varázsa, mert ez egy olyan dolog, amit szinkronnal ismer meg az ember, és úgy adja vissza a hangulatot is. Már a Disney kastély alatt mosolyogtam ezerrel, és már akkor elfogott egy egyfajta "hazaértem" érzés, és tudtam, nem fogok csalódni. A történetbeli változtatások nagyon tetszettek, kicsit kerekebbé tették az egészet. A látvány, a díszlet, a jelmezek mind-mind lenyűgözőek. Luke Evans született Gaston, és Emma Watson is szuper Belle volt. 

A szinkronon sem akadtam ki, sőt szerintem az egyik legjobb, amivel mostanában találkoztam. Az első pár percben ugyan furcsa volt, egyrészt mert elég jól ismerem a színészek eredeti hangját, másrészt mert Emmát nem Szabó Luca szinkronizálta, mint a Harry Potterben, de azt hiszem jobb is volt így. Mindenképpen meg fogom nézni azért eredetiben is, de így is élmény volt, és elképesztően boldog vagyok, hogy nem kellett csalódnom. És azért az sem egy utolsó dolog, hogy a Mammutban az új moziban bőrkanapék vannak, így életem talán legkényelmesebb mozizása volt.

A mozival véget ért a nap, másnap meg már csak a hazaút várt minket, így a bejegyzést is zárom. Remélem tetszett, elég részletesre sikerült, én nagyon jól éreztem magam, és remélem még sokszor eljutok a Könyvfesztiválra. Kinek mit sikerült beszereznie? :)

2017. március 1., szerda

Ez történt - 2017. február

By    3/01/2017 // No comments

Február hónap hozott jót és rosszat is, nem fogom részletezni, de e miatt sem feltétlenül kerültem blog közelébe annyit, amennyit akartam. Másrészt pedig a vizsgaidőszakot pihentem ki, olvastam, sorozatoztam, szóval a szokásos. Ebben a hónapban sem voltam túl aktív, de egy kicsit jobban, mint januárban. Megfogadtam azonban, hogy nem ígérgetek, sosem jön be. :D Jövök, amikor jövök, meglepetés lesz, mikor új bejegyzés kerül fel. Ma egyébként nálunk is elkezdődött a félév, bár van olyan órám, aminél még nem tudom a tanárt. A vizsgáim szerencsére egész jól lettek, ilyen szempontból nem volt rossz a február. Ja, és azt hiszem mostantól már nem számítok tininek. :(

Olvasás szempontjából egészen jó a helyzet, hat különböző könyv fordult meg a kezem között, kezdve a My Lucky Day-jel, amit még január végén kezdtem el. Nagyon-nagyon imádtam, sajnos írni nem tudok róla a blogon, de mindenképpen ajánlom, ha valaki szereti a romantikus, new adult regényeket. Ezen kívül volt még két angol nyelvű könyv, és két Harry Potter is, abból egyik igazán jót tett a lelkemnek. A végén pedig megkoronáztam ezt az egészet egy LOL könyvvel.

Sorban az olvasások:
S. D. Hendrickson: My Lucky Days
B. T. Gottfred: The Nerdy and the Dirty
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
S. L. Jennings: Born Sinner
J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel

 Beszerzések:
Egyetlen egy árva könyvet sem szereztem be, pedig megtehettem volna. Igazán büszek vagyok magamra, hogy sikerült úgy kijönnöm a Libriből, hogy nem vettem könyvet. Kicsit rossz és furcsa érzés volt, de a magánkönyvtáram olvasottsága már 75%-on áll, robogok a 80%-os cél felé.

A blog:
Előző hónapban három bejegyzés született. Elsőként megírtam az előző Ez történt bejegyzésben ígért recenziót. Majd pedig részt vettem a Molyon megszervezett Valentin-napi projekthétben, aminek keretein belül két bejegyzést írtam meg, egy Tag-et és egy filmajánlót. Többet terveztem, sajnos azonban ez most így alakult, majd legközelebb jobban igyekszem. :)
Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Valentin-napi projekthét #1
Valentin-napi projekthét #2

 Ezeket néztem:
Teen Wolf (Farkasbőrben)
És megvolt a félévadzáró. Nagyon sajnálom, hogy most nyárig várni kell, ugyanakkor még van időm felkészíteni magam, hogy tíz rész múlva vége. Nagyon tetszett a tizedik rész is, izgalmas volt, feszültséggel teli, sok mindent megkaptunk, amit vártunk. A végét megkönnyeztem, teljesen vége hangulata volt, és ha így lett volna is elégedett lettem volna. Remélem legalább ilyen jó, de inkább még jobb lesz az utolsó tíz rész is.

Misfits (Kívülállók)
A harmadik évad végével kaszáltam a sorozatot. Az első két évadot továbbra is imádom, és a harmadik is itt-ott egészen jó volt. Sajnálom, hogy innentől változott a szereplőgárda, és az újakra már nem voltam kíváncsi. Sok jót sem hallottam a maradék két évadról, nem akartam elrontani az eddigi élményt. De ezeket a részeket szerintem valamikor újra fogom nézni.

The 100 (A visszatérők)
És csak elérkeztünk a negyedik évadhoz is. Egyelőre ez is tetszik, bár azért még mindig az első évad volt a legjobb. Egyelőre nagyon érdekes a történet, kíváncsi vagyok mit fognak kihozni belőle, hogyan oldják meg ezt az egészet. A szereplőknek azért most is vannak idióta döntéseik, kiabálok, felhúzom magam, de hát ezért élbezem. Sajnos viszont van egy olyan érzésem, hogy még egy évados berendelést nem fog kapni, nagyon csökkent a nézettsége. :(

Awkward (Kínos)
Szerintem nem egészséges milyen gyorsan ledaráltam a sorozatot. Viszont pont egy ilyenre volt szükségem. Semmi komoly, húsz perces. Nem vártam tőle sokat, és szerintem ezért élveztem annyira, amennyire. Sokszor ugyan felidegesített, főleg a harmadik évados Jenna, na meg az utolsó rész, de összességében bírtam a szereplőket. Főleg Sadie-t, aki hiába bunkó, valahogy kedvenc szereplő lett.

How to Get Away with Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)
Folytatódott, majd véget is ért a harmadik évad. Hát sok részt sajnos sosem kapunk, pedig el tudnám nézni még egy darabig. (És szerencsére még legalább egy évadig lesz is rá lehetőségem.) Imádtam ezt is, a végét még mindig nehezen tudom felfogni. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez lesz majd, hogy ő(k) lesz(nek) a háttérben. Viola Davis pedig továbbra is zseniális.

This Is Us (Rólunk szól)
Lassan ennek is véget ér az első évada, de, nem meglepő módon, berendeltek még két (!!) évadot belőle. Egyszerűen imádom, hogy nincs benne felesleges drámázás, akció és hasonlók, mégis minden héten talán a legjobban várt sorozatom. Szeretem a hangulatát, sokszor meghat, kitépi a szívem és hasonlók, de csak mert minden karakter a szívemhez nőtt. Mindegyik, ami hihetetlen. Ahogy az is, hogy hogyan lehet valami ennyire jó.

Scream Queens (Gyilkos történet)
Ez az a sorozat, ami annyira rossz, hogy már jó. Tényleg kicsit gagyi, paródia az egész, remélem annak is indult. Az első évadot nagyon bírtam, a gyilkos kilétét is imádtam, a színészek közül Emma Roberts, Lea Michele és Jamie Lee Curtis igazán fantasztikusak. A második évadon viszont szenvedtem. A történet szinte ugyan az volt, csak a közeg más, néhány szereplő meg már nem is szerepelt. Őszintén szólva remélem nem rendelik be a harmadik évadot, mert a már említett három színésznő miatt képes leszek megnézni...

Magyar vándor
Ez nálam egy hatalmas nem. Rettenetesen szenvedtem, háromszor olyan hosszúnak éreztem, mint amilyen eredetileg, és fogalmam sincs, hogy ez miért jó és vicces... Újabb oka annak, hogy nem nagyon szoktam magyar filmeket nézni. Unalmas is volt, most már szerencsére sokra nem is emlékszem belőle. Remélem életem végéig elkerül a továbbiakban.

Szeretném, ha szeretnél
16 éves film, és én imádtam. Na jó, nem volt tökéletes, de a mai filmek elég nagy részét felülmúlja. Igazából semmi extra, ha a történetet nézzük, de bírom a romantikus filmeket. A színészek is jók voltak, jó kikapcsolódás volt, és biztosan nem most látom utoljára.

Limonádé
Igen, Disney film. Mondhat bárki bármit, időnként csakis ilyen filmekre van szüksége az embernek. Korábban elkerült, de most kifejezetten élveztem. A zenék nagyon tetszettek, nekem nem volt High School Musical utóérzetem sem, pedig valamilyen szinten arra számítottam. Nem kizárt, hogy ezt is megnézem majd máskor is, ha úgy lesz kedvem.

Glee: Koncertfilm
Mióta ledaráltam a Glee-t, azóta meg akartam nézni a koncertfilmet is. Sajnos valamilyen szinten csalódtam benne. Engem csak a koncert érdekelt, rajongók megszólalásai és történetei nem. Számomra csak töletlékrészel voltak, a koncertet viszont még elnéztem volna, a zenét még mindig szeretem.

Legendás állatok és megfigyelésük
Nagy bánatom, hogy nem tudtam moziban megnézni, és így jóval később láttam csak a filmet. De szerencsére nem kellett csalódnom benne, nem volt egyáltalán az az érzésem, hogy nyomatni akarják, hogy ez egy új Harry Potter film, de mégis megvolt az a hangulata, amit a franchise magában hordoz. Tetszett a történet is, a legendás állatok, a látvány, a színészek, kíváncsi vagyok, mit hoznak majd ki a többi filmből.

A hónap dala:


2017. február 14., kedd

10 romantikus film Valentin napra (Valentin-napi projekthét #2)

By    2/14/2017 // No comments

Nem éppen így képzeltem a Projekthetet, ennél több bejegyzést szerettem volan megírni, de az igazság az, hogy helyette bedaráltam a Kínost. És jól esett. De mindenképp szerettem volna még egy bejegyzést összehozni nektek, úgy döntöttem, ajánlok tíz romantikus vígjátékot, amit megnézhettek még ma este, akár egyedül vagytok, akár a párotokkal, akár háziállattal. Én személyesen mindegyiket szerettem (különben minek ajánlanám?), legalább nyolc csillagot kapott mindegyik a tízből. Remélem, ha valamelyik mellett döntötök, ti is élvezni fogjátok, és nyugodtan írhattok véleményt is róluk, kíváncsi vagyok! :) De nem is húzom tovább, lássuk a listát.

1. Ahol a szivárvány véget ér
"Rosie és Alex már 5 éves koruk óta a legjobb barátok, ezért biztos, hogy nem egymásnak lettek teremtve. Vagy mégis? Amikor szerelemről, az életről vagy a helyes döntésekről van szó, ez a kettő önmaguk legnagyobb ellenségei. Egy kínos fordulat 18 évesen, egy elszalasztott lehetőség, és az élet teljesen más irányba sodorja őket. De mégis, azt a köteléket, amely összeköti őket térben, időben és különböző kontinenseken át, nem lehet tönkretenni a katasztrofális szerelmi ügyek, házasság, hűtlenség és a válás ellenére sem. Vajon megtalálják az egymáshoz visszavezető utat? Vagy akkor már túl késő lesz?"


2. Levelek Júliának
"Az újságírói álmokat dédelgető Sophie a munkamániás szakáccsal, Victorral él. A férfit jobban izgatja az étterme megnyitása, mint a menyasszonya. A pár Veronába utazik egy romantikus kirándulásra. Sophie bánatára Victor nem vele, hanem a helyi ételekkel és italokkal van elfoglalva. Egyedül indul hát a város felfedezésére. Júlia házánál egy ötven éve írt levélre bukkan, melynek írója az ifjúkori olasz udvarlója után kutat. Sophie válaszol neki, mire meglepetésére előkerül a levél írója. A lány csatlakozik Claire-hez és az öntelt unokájához, együtt indulnak a rég elvesztett kedves után."


3. Sztárom a párom
"A könyvkereskedő William Thacker csendesen éli az elvált, csalódott férfi életét, míg a világhírnév be nem toppan ajtaján. Anna Scott, a híres amerikai színésznő nem csak a mozivásznon csodás. William el sem hiszi szerencséjét, amikor véletlenül másodszor is találkoznak. Ezt már nem szabad annyiban hagyni! Lassan megismerik egymás életét, amely meglehetősen szokatlan a másik fél számára. Mivel Annát mindenhova szenzációhajhász újságírók hada kíséri, kapcsolatuk nem sokáig marad titokban. Hamarosan feltűnik a színen a színésznő barátja, korántsem barátságos szándékkal."


4. A szerelem hálójában
"Kathleen Kelly a világ talán legszebb gyermekkönyvboltjának a tulajdonosa. Egy nap azonban az utca túloldalán Joe Fox megnyitja könyváruházát, ami korántsem olyan meghitt, viszont sokkal nagyobb, mint Kathleené. A két magányos üzletvezető és harcias ellenfél éjszakánként NY152 és Shopgirl álnév alatt ismerkedik és hamarosan egymásra is találnak a hálón. Álnéven egymásnak tanácsokat adnak és még egymásba is szeretnek. De eljön a nap, amikor fény derül kilétükre."


5. Barátság extrákkal
"Jamie munkaügyis fejvadász New Yorkban, Dylan nagymenő szerkesztő Los Angelesben. Mindketten fiatalok, sikeresek, de szerencsétlenek a szerelemben, miközben családi gondokkal küszködnek. Egy jó munka ígéretével Jamie a Nagy Almába csábítja Dylant, sőt, a munkáltató mellett maga is rákattan a srácra. Az érzés kölcsönös, ám mindketten félnek egy esetleges újabb csalódástól. A helyzet tisztázása érdekében megállapodnak, hogy a kapcsolatuk szerelemtől és más kötöttségektől mentes, pusztán szexuális célzatú lesz. Ám más dolog ígérni valamit, és más betartani."


6. Szeretném, ha szeretnél
"Mary Fiore esküvőszervező, okos és gyönyörű, ám rendkívül magányos, mert egyszerűen fogalma sincs, hol keresse a nagy Őt. A megoldás sorsszerűen, egy elszabadult szemetes konténer képében érkezik, amely elgázolná Maryt, ha a jóképű gyermekorvos, Steve nem menti meg az utolsó pillanatban. A találkozás varázsütésként éri, fülig beleszeret megmentőjébe. Ám hamarosan kiderül, hogy épp Steve esküvőjét szervezi, aki a dúsgazdag és szépséges Frant készül elvenni."


7. Nász-ajánlat
"A bevándorlási hivatal ki akarja toloncolni az országból az illegális bevándorló Margaretet. A nő azt állítja, hogy házasodni készül, így nem küldhetik vissza a hazájába. A gond, hogy a vőlegénye, a gyanútlan asszisztense mit sem tud erről. Szerencsére Andrew, akit évek óta gyötört a munkahelyén, bizonyos feltételek mellett hajlandó belemenni a játékba. Erre azért van szükség, mert a hivatal embereit sem ejtették a fejük lágyára: bizonyságot akarnak. Nincs mit tenni, a páros a vőlegény családjához utazik Alaszkába. Az események nem egészen az elképzeléseik szerint alakulnak."


8. Páros mellékhatás
"A Vince Vaughn eredeti ötletéből készült fergeteges vígjátékban négy középnyugati férj és feleség egy trópusi szigeti üdülőparadicsomba utazik az egyik pár ötlete nyomán, akik a házasságukat szeretnék rendbe hozni ezen a vakáción. A másik három kettős kapva kap a remek alkalmon, és alig várják, hogy kedvükre fürdőzzenek, jet skizzenek, és elmerüljenek az édeni örömökben. Csakhogy hamarosan rá kell döbbenniük, hogy az üdülő terápiás foglalkozásai nem fakultatívak. Kiderül, hogy az eleinte kedvezőnek tűnő nyaralásnak ára van: szembe kell nézniük a problémáikkal."


9. A boldogító talán
"Tom és Claire lassan 10 éve jó barátok és egyikük sem hajlandó tudomást venni a köztük kialakult vonzódásról. Csak amikor Claire-t eljegyzik és Tomot kérik fel tanúnak, döbben rá a férfi, hogy éppenséggel az arával szeretné leélni az életét. Épp ezért őrült ámokfutásba kezd, hogy megakadályozza az esküvőt…"


10. Őrült, dilis szerelem
"A negyvenes Cal ideális élete összeomlik, amikor a felesége, Emily váratlanul bejelenti, hogy van valakije, és válni akar. Hirtelenjében nagyon egyedül találja magát, de a legrosszabb, hogy elfelejtette, hogy kell randizni. A környékbeli bárban próbálkozik, ahol találkozik a nőfaló Jacobbal, aki átérezve a helyzet súlyosságát, elhatározza, hogy férfit farag belőle. Közben lánya, Hannah szerelmes lesz, ami újabb megpróbáltatások elé állítja Calt."

2017. február 8., szerda

Valentin Book Tag (Valentin-napi projekthét #1)

By    2/08/2017 // No comments

Már a Halloween-i és a karácsonyi projekthetet is szerettem követni, így, bár a Valentin-napot nagyon nem bírom, úgy döntöttem, én is beszállok. A következő majdnem egy hétben igyekszem minél több, a naphoz köthető bejegyzéssel jelentkezni. A mai nap a tagok által összeállított Book Tag-et töltöm ki, tovább nem is húzom az időt, kezdjünk is neki!

1. ANITIGER: Melyik az a könyves pasi / csaj, akit legszívesebben kirángatnál a könyvéből, hogy vele töltsd február 14-ét? 

Mindjárt bele a közepéde... Nagyon nehéz egyet választani, kész kínzás, először Daemon jutott eszembe a Luxen sorozatból, ki más? Viszont azt hiszem, nem ő a végleges válaszom. Legyen inkább Willem a Csak egy nap/Csak egy évből. Remélem úgy tervezi, hogy a napunkat Hollandiában töljük. Semmi extra. ;)

2. DORKA: Melyik a kedvenc romantikus történet az, amit mindenkinek ajánlanál, hogy olvassa el Valentin-nap alkalmából? :) 
Elég sok romantikus történetet olvastam, de azt hiszem az Anna és a francia csók lenne az, amit mindenképp ajánlanék. Nincsenek benne vámpírok és hasonlók, nem közeledik a világvége, csak egy young adult romantikus, amit jól esik olvasni

3. GOTHIC01: Szerinted melyik könyves párosnál kellene békítőt játszania egy harmadik karakternek a történetükből, mert még a szerelem ünnepekor is képesek lennének egymás torkának ugrani? 
Egyből Hardin és Tess jutott eszembe az After (Miután) sorozatból. Kb. végiveszekszik mind a négy részt némi szünettel, persze ettől még mindig imádom a könyveket, de róluk simán el tudom képzelni, hogy Valentin-napon is egymásnak esnek. Minden értelemben mondjuk... :D

4. K_A_HIKARI: Virágot, csokit, plüssöt, vagy valami teljesen más ajándékot veszel/kapsz szívesen Valentin napra? (Akár elő, akár könyvkaraktertől) 
Soha semmit nem kaptam még Valentin napra, és ha valaki szeretné kimutatni nekem, hogy szeret, akkor inkább az év többi napján tegye. :D De azt hiszem azért egy csokor virágot sosem utasítanék vissza. Na jó, csokit sem...

5. ALICE BERTRAND: Melyik az a könyves pár, akinek szerinted sokat jelent a Valentin-nap és kik azok akik nem is tartják? 
Hát szerintem majdnem az összes romantikus NA és YA regény főszereplőjének sokat jelentene a Valentin-nap és ünnepelnék is valamilyen formában. Akiről viszont nem tudnám elképzelni az például Ron és Hermione. Egyikük sem tűnik éppen olyannak, akik belevetnék magukat a sok rószaszín dolog közé, na meg Harry-nek sem igazán jött be a dolog az ötödik könyvben... 

6. SOL: Mi a legaranyosabb sztori az életedben, ami a Valentin naphoz köthető? 
Öhmm... az egyetlen Valentin napi emlékem, hogy akkor mentem másodszor írásbeli nyelvvizsgázni 2015-ben, azt hiszem a kérdés nem egészen ilyenre vonatkozott. :D

7. LEXA: A te véleményed szerint melyik lenne az a könyves páros, személyek akik bojkotállnák ezt a napot és inkább egy anti Valentin napi partit szerveznének? 
Egyből Kinga jutott eszembe az SzJG-ből. Ő pont olyannak tűnik, aki nem támogatja ezt a napot, talán mintha lett is volna említve ez a könyvekben, de erre annyira már nem emlékszem. 

8. VALETINE WIGGIN: A szerelmi háromszögektől általában a falra lehet mászni. Akad olyan, amelyiket ennek ellenére érdekesnek találsz, és ha igen, melyik? 
Egy sem jut eszembe, amit szerettem volna, mindig megvan, kinek szurkolok, bár mondjuk a Maybe Someday-ben nehéz volt dönteni, hogy kinek szurkoljak, Sydney-nek, akinek lényegében kellene, vagy Maggie-nek, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni.

9. CSOKITORTA: Melyik a legromantikusabb/leggiccsesebb könyvborító, amivel eddig találkoztál? 
Erre egyből beugrott egy igazán giccses könyborító, méghozzá ez: 


Valószínű persze van ennél csúnyább is, de ez nekem nagyon nem jött be, főleg, hogy bár az eredeti is hasonló, sokkal kevesebb minden van rajta és így jobban is néz ki, mint ez.

10. HONEYBEE: 1. Ha valamelyik könyves karaktertől kaphatnál egy doboz bonbont Valentin napra, kitől fogadnád el? 
Soroljam? Például a már említett Willemtől és Daemontól. Vagy Willtől a Slammed sorozatból. Vagy esetleg Brian Olivertől a Cinder és Ellától. Mondjuk az sem lenne rossz, ha ezt a doboz bonbont velük kéne elfogyasztani..

11. PERPETUA: Mi a kedvenc romantikus gesztusod, amit valamelyik könyvszereplő tett párja felé? 
Gáz ha így hirtelen egy sem jut eszembe? Annyi romantikust olvastam, hogy ezek már nem mindig maradnak meg sajnos. Bár mondjuk mikor Cortet kiállt az ablakba, hogy világgá kürtölje Renivel való kapcsolatát örökre megmaradt. Azért félig idióta dolog is volt, de attól még mindig az egyik kedvenc jelenetem az SzJG-ből.

12. VIRÁG: Valentin napi túlélőkészlet?
Mivel szünet van, valószínűleg el is fogom felejteni, milyen nap van, meg amúgy sem szokott meghatni a nap. De ha már a kérdés, sorozatot fogok nézni, feltehetőleg még a Kínost, még csak most kezdtem a harmadik évadot, csak nem nézem végig még a héten... Aztán olvasni is akarok, szóval a szokásos. Meg meg akarom írni a két beadandómat, de igen, semmi kifejezett túlélőcsomag vagy hasonlók. 

2017. február 6., hétfő

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek

By    2/06/2017 // No comments
Tizenöt nap. Ennyi ideje fejeztem be a Tengerbe veszett könnyeket, és még mindig küszködök az értékelés megírásával. Nem tudom, hol kezdjem, aztán hol folytassam. Úgy érzem, nincs elég szó arra, amit ki szeretnék fejezni. Mondatokat kéne formálni, olyanokat, amik visszaadják azokat az érzéseket, amik eltöltöttek a könyv olvasásakor. Lehetetlen feladatnak tűnik, de már ennyi is sokat mond. És azért mégis megpróbálom, mint mindig. Ruta Sepetys Árnyalatnyi regény című művéről írt bejegyzésemet is hasonlóan kezdtem (ITT elolvashatjátok), azt hiszem, ez lesz nálam az írónő jellegzetessége, és ez így is van jól. Imádom, amilyen érzelmeket kivált belőlem, ahogy vegyíti a történelmi eseményeket a fikcióval. Fantasztikusat alkotott most is, kedvencet avattam.

A második világháború Kelet-Poroszországban a végéhez közeledik. Több ezer menekült próbál kiszakadni, eljutni a szabadsághoz túllépve minden megpróbáltatáson. Megannyi különböző nemzetiség, életkor, múlt és titkok. Most mégis többen együtt próbálnak meg túlélni. Joana, a litván nővér, Florian, a porosz restaurátor és Emilia, a lengyel fiatal lány útja is keresztezi egymást, kialakítva olyan kapcsolatokat, amikre nem számítottak. Közös úticéljuk a Wilhelm Gustloff hajó, ami civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. Mikor úgy tűnik, egyszer minden jóra fordul, megtörténik a tragédia. Minden embernek, nemtől, nemzetiségtől és kortól függetlenül együtt kell küzdenie a túlélésért. 

"Vajon a történelem eltűnhet, ha vérrel írják?"
A második világháború borzalmairól, a munkatáborokról mindenki hallott már, tanult róla, a Wilhelm Gustloff katasztrófája azonban kevésbé ismert. A könyv olvasása előtt én sem tudtam róla, ami hihetetlen, hiszen több, mint kilencezer ember halt meg a hajó elsüllyedésekor. Ez nagyjából hatszor annyi, amennyi életet a Titanic követelt. Úgy érzem, ez a könyv emléket is állít mindazoknak, akik akkor vesztették életüket. Annak a rengeteg embernek, akik reménykedtek, akik azt hitték, sikerült, majd a soros közbe szólt. Egészen a katsztrófáig jól bírtam az olvasást, persze előtte is megviselt már, de akkor tört el bennem valami. Jobb, ha az ember olyankor olvassa a könyvet, amikor semmit nem kell csinálnia, és nem vizsgaidőszakban.

A Wilhelm Gustloff

Annak ellenére, hogy a katasztrófa tört össze leginkább, meglepően kicsi része csak a történetnek. A hajóig vezető út sokkal nagyobb részt takar le. És ezek sem kevésbé megrázóak és szívszorítóak. És most nem feltétlenül az esetleges halálokra gondolok, azok, akik nem bírták tovább, vagy azok, akiktől elvették az életüket. Nem. A csellengő kisfiú jelenlétével még inkább szíven ütött a valóság. Hogy ez igenis megtörtént, nem számított semmi. Ki vagy, ki voltál, mennyi idős vagy. Az, hogy hol születtél viszont nagyon is. Ebbe viszont nem szeretnék most belemenni, úgyis mindenki tudja a részleteket.

"Nem lehetünk eléggé óvatosak, Hannelore. Attól, hogy valaki kopog az ajtón, még nem muszáj kinyitni. Édes kicsi lány, néha farkasok vannak az ajtónál. Ha nem vigyázunk, felfalnak."
Minden szomorú és borzasztó dolog mellett csodáltam a szereplők kitartást. Azt az erőt, ami kellett, hogy minden reggel felkeljenek, és továbbmenjek. Ne adják fel, ne válasszák a könnyebbik utat. És az összetartásukat is csodáltam. Támogatták egymást, mégha csak arra az időre is, amíg együtt voltak, utána természetesen fontosabb lett a saját biztonságuk. A főszereplők közül mind a hárman a szívemhez nőttek, nagyon megszerettem mindegyiküket, talán azért is fájt sokszor olvasni a sok megpróbáltatásról, amit át kellett élniük. Szerettem Joanát, és hogy mindenkinek megpróbált segíteni kérdés nélkül. Szerettem Emiliát, akinek ilyen fiatalon került olyan helyzetbe, amilyenbe. És Floriant is nehéz nem megszeretni a sajátos bosszúja ellenére sem. Vagy éppen a miatt is kedveli meg az ember. Ki tudja?

Ragozhatnám még tovább, de azt hiszem ennyi is elég, ennyi is átadja valamennyire, hogy mennyire fantasztikus élmény volt. Tartom magam ahhoz, amit az Árnyalatnyi reménynél is írtam. Ezt tenném kötelezővé. Sokkal többet meg lehet tanulni Ruta Sepetys két regényéből, mint a száraz tananyagból. Sokkal jobban meg lehet érteni, át lehet érezni. Azt is imádtam, hogy az írónő mennyi kutatómunkát végzett a regény érdekében, meg is látszott rendesen, e nélkül biztos nem lett volna ilyen jó. Ja, igen, plusz pont Lina megemlítéséért, de ez már tényleg csak a hab volt a tortán.

Szerző: Ruta Sepetys
Cím: Tengerbe veszett könnyek (Salt to the Sea)
Megjelenés: 2016 (2016)
Oldalak száma: 384
Kiadó: Maxim
Borító: Nagyon tetszik, igazán kifejező
Ami tetszett: Minden!!
Ami nem tetszett: --
Kedvenc szereplő: Ha muszáj választani, akkor Joana és Florian, de majdnem mindenkit megszerettem
Legkevésbé kedvelt szereplő: Alfred, róla nem írtam, de ő tényleg idegesített
Kedvenc idézet: "Amikor azt hinnéd, hogy ez a háború elvett tőled mindent, amit szerettél, találkozol valakivel, és rájössz, hogy még tudsz valamit adni."

 A recenziós példányért hálás köszönetem a Maxim kiadónak!
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)