Ennek a könyvnek a fülszövegét elég érdekesnek találtam, és mivel nagyon szeretem a disztópiákat,
gondoltam adok neki egy esélyt. Az ötlet nagyon jó alap, azonban a kivitelezése sajnos nem nyerte el a tetszésemet maradéktalanul.
Olvasás során elég sokat gondolkodtam milyen érzés lehet felébredni 62 év alvás/hibernáció után egy olyan világban, ahol a szeretteid már nem élnek, és nem értesz semmihez, nem ismersz senkit, és rájöttem, elég rossz lehet,tehát a történet ezen része hiteles volt már amennyire egyelőre egy disztópia lehet:D. Azonban a könyv nagy része számomra unalmas volt, és mindössze nagyjából az utolsó egy negyed részét élveztem. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de ilyen is van.
A cselekménnyel együtt a szereplők sem hagytak túl mély nyomot bennem, sőt, ami azt illeti, a főszereplőre, Rose-ra alig emlékszek. Mintha úgy rémlene néha nagyon idegesített, bár mint mondtam, megértem miért is borult ki, mikor, és miután felébredt, de azért a végére már egy kicsit sok volt belőle.
A fiúk közül talán Otto volt az, akit igazán kedveltem. Nagyon furcsa, de ugyanakkor nagyon aranyos figura volt, tényleg egy ötletes karakter, főleg a kommunikációja szempontjából.
Brendant is aranyosnak találtam, de ő sem nőtt igazán a szívemhez, mint azt a férfi karakterek általában szokták. :D Igazából nem volt vele bajom, de azért egy szerelmi szálhoz szegény elég gyenge szereplőnek bizonyult.
És akkor ott volt még Xavier is, akit szintén nem kedveltem és azért így már elég érthető, mi volt a bajom az egész könyvvel. Túl furcsa volt, hogy fiatalabb volt Rose-nál, aztán a következő pillanatban már idősebb, és együtt voltak. Értem én, ez miért volt, de akkor is. Egyedül a vele kapcsolatos fordulat lepett meg igazán a műben.
Végül, de nem utolsó sorban a szülőkről szeretnék említést tenni egy negatív tartalmú mondattal. Annyira meg tudtam volna pofozni őket a viselkedésük miatt, hogy folyamatosan hibernálták Rose-t, mert az neki így jó. És szerencsétlen gyereket ki kérdezi meg erről??
Talán egy olvasásnak nem volt olyan rossz, de újra biztos nem fogom olvasni.
Szerző: Anna Sheehan
Cím: Hosszú álom (A Long, Long Sleep)
Oldalak száma: 368
Megjelenés: 2013 (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző
Borító: a színe szép, de a lány rajta nem adja vissza Rose kinézetét
Kedvenc karakter: talán Otto
Legkevésbé kedvelt karakter: Rose
Ami tetszett: az alapötlet
Ami nem tetszett: a kivitelezés, a karakterek
Kedvenc idézet: "Addig fogok kapaszkodni az álmaimba, ameddig csak bírok."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése